Marcinak mèg városnèzèsen elmesèltem Szergejt ès a vacsorát.
Hazaèrve otthon találtam anyát.
- Szia , hát te ?
- Korábban elengedtek. -Anya titkárnő a Heim Pál kórháznál. - Milyen napod volt?
- Hoszzú de jó. Ès mèg nincs vège. - itt elhalkultam - ha...nem baj...
- Este elmèsz valahova?- csillant fel anya szeme. Nem az a fajta voltam aki eljár otthonról. Nèha Marcinál aludtam , de az más. Inkább az a fajta vagyok aki hajnalig tvzik egy szombat este.
- Igen... Szergejjel. - itt gondolkoztam hogy fejjezem be a mondatot. De úgy döntöttem elèg ennyi infó.
- Ès mèg fiú is ? - Anya örömèben ugrált.
- Igen. Gondoltam megnèzzük este a várost.
- Ez aranyos tőled. Ès hol találkoztok?
- Ide jön.
- Ès mèg meg is ismerem . - Anya règ örült ennyire akárminek is. Egyszer megvettem neki a " Tomboló tűz " nevű brazil szappanoperának az összes èvadát. Bár annak örült volna ennyire.
- Ès hova mentek ?
- Mèg nemtudjuk. - Megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. Ez Voronin lesz.
- Anyu ezt fel kell vennem. - nyomtam egy puszit az arcára , majd felrohantam a szobámba.
- Lilien.
- Szergej.
- Tízre ott vagyok èrted. Kocsival megyek. Apám utánam küldte az autóm. - Azta.
- Ugye nem megyünk nagyon csilivili helyre ?
- Oda megyünk ahova te akarsz. Nekem mindegy.
- Biztos hogy èn döntöm el ?
- Biztos .
- Ömm egy meki?- Felnevetett.
- Látom romantikus vagy. Jó Lilien . Szívesen elviszlek mekizni ha ez a szíved vágya. - Teljesen. Semmi gyertyafèny , semmi romantika. Semmi kiöltözès . Nagyot sóhajtottam.
- Szóval mekizünk.
- Mekizünk. - ismèteltem.
- Lilien a kisbarátoddal beszèlsz ?- kiabált fel anya az emeletre. Szergej felnevetett a telefonba.
- Bocs . - motyogtam.-Igen anya . - kiabáltam neki vissza.
- Kèrdezd meg mikor èrtek haza!
- Anya azt kèr...
- Èjfèlre otthon leszel.- szakított félbe.
- Jó. Na de le kell raknom . Szia .
- Tízre ott vagyok. - valami boldogságot hallottam a hangjába. Nem azt a fajta boldogságot mikor odahúzott magához. Csak simán . Boldog volt.
- Anya èjfèlre itthon vagyok. - Már szóra nyitotta a száját. - Ès nem nem csilivili ètterembe megyünk.
- Rendben. Szóval èjfèl.
- Igen. Èjfèl.
- Ès hányra jön ?
- Ki jön hányra ? - Jött fel apa az emeletre időközben.
- Szergej. - bólintottam.
- Ide jön? A házunkba ? - Apának is felcsillant a szeme . Mièrt vannak úgy oda?
- Igen de, de megyünk el .
- Ti randizni mentek? - mutatott rám kètelkedően apu.
- Liliennek van bakja ? - kisöcsèm A pokrócával a kezèbe amit Sanyinak hív , állt mellettem.
- Gergő ! Nem , nincs bakom.
- Ès fogtok gyereket csinálni?
- Tessèk?! - Anyának kikerekedett a szeme.
- Jó szerintem ezt a beszèlgetèst fejezzük be . - tanácsolta apa.
- Szerintem is. - forgattam a szemeim. Visszalèptem a szobámba , ès ledőltem az ágyba.
6 óra. Pillantottam az ágyam melletti órára. Ha lefekszek egy kicsit eltűnnek a szemem alól a karikák , kipihentebb leszek ès talán elfelejtem ezt a beszèlgetèst a családdal. Beállítottam az èbresztőm este nyolcra ès magamra húztam a takaróm.
Pontban nyolckor meg is szólalt az èbresztőm. Kikászálódtam az ágyból , megfèsülködtem.
Anyáèk már vacsoráztak.
- Lilien nem vagy èhes ?
- Nem anya de megyek kajálni szóval....
- Jajj istenkèm persze , persze. - anyu mèg mindig kitudott volna ugrani az örömtől a bőrèből . Nem ez lenne a reakciója , ha a lánya nem kuksol otthon 17 èvig. Inkább örül minthogy fèltsen. De van egy olyan èrzèsem hogyha meglátja Szergejt megváltoznak az èrzèsei. Lezuhanyoztam , ès megpróbáltam kiválasztani a ruhát amit felveszek. Mekibe megyünk szóval semmi bálicucc . Egy fekete farmer gatyánál (amit azèrt imádtam mert a tèrdèn szakadt volt) , ès egy piros , fekete kockás ingnèl döntöttem. Előkerestem a vörös Vansem . Csörgött a telefonom. Marci volt az.
- Na hali bèbim , kèszülsz a randira ?
- Nem randi. Csak haveri kajálás.
- Haveri kajálás aminek szex lesz a vège. - kuncogott a telefonba.
- Nem lesz. Ès te kèszülsz a bulira?
- Ahhaaa a Deákon fogunk talizni. Kár hogy nem jöttök. Oltári buli lesz.
- Elhiszem. Majd csinálj kèpeket.
- Tènyleg milyen rucika van rajtad?
- Semmi extra . Ne örülj.
- Pedig olyan melleid vannak...
- Marci ! - szóltam rá nevetve.
- Amúgy règ aludtál itt.
- Ja kène már egy pizsiparty. Na de most le kell raknom szeri meg minden.
- Vigyázz magadra,gumi van nálad?
- Marci !
-Fő a biztonság tudod. Na puszi.- lerakta. Ez megint egy szèp beszèlgetès volt.
Gyors mèg fellèptem facera hogy megnèzzem a buli elötti selfieket.
Persze volt belőle bőven. A legjobb Bálintè , Ádámè , ès Roliè volt , ahol Bálint egy kilós kenyeret fogott , Ádám egy zacskó tejet , Roli pedig egy doboz margarint, ès ez volt a kèphez írva:" Partyhard xddddd"
30 perce rakták fel de már volt rajta 120 like. Ahogy Ádám mondaná " Túl menők vagyunk az èlethez. "
Anya Gergőt fürdette , annyira nemtudtam semmit se kezdeni magammal úgyhogy csatlakoztam a fürdetèshez. Gergő persze az első adandó alkalommal lefröcskölt , aminek roppantul örültem.
Lekaptam magamról a vizes inget ès őrült tempóba kerestem egy új polót ami ment a gatyámhoz.
Lent csengettek. Ez szèp lesz.
Mèg mindig nem találtam egy pólót se ami megfelelt volna az elvárásaimnak. Hallottam ahogy apa lent hadar valakinek , anya pedig felnevet. Ez Szergej lesz. " Menj fel nyugodtan az első ajtó az övè. " hallottam anya hangját. Már kiabálni akartam ki hogy egy perc, de kèső volt.
- Szi...Ejjha.
- Voronin kimennèl? - fordultam ki a szekrènyemből egy pólót tartva magam elè.
- Így jössz ?- mutatott rám nevetve.
- Menj ki!
- Jó. Amúgy szèp a szobád, tetszik a fal színe ahogy egyezik az ágya...
- Szergej !! - kiabáltam rá. Becsukta az ajtót. Vègre. Felkaptam a pólót amit kiválasztottam ès a táskám , ès kisiettem .
- Na itt vagyok . Ruhában. - mosolyogtam rá szègyenlősen.
- Ruha nèlkül se lett volna rossz. - kacsintott .- de megbámúltak volna. Nem mintha így nem. - pillantását lekapta rólam ès a padlót pásztázta. - Szèp ház. Meghitt. Ès aranyos.
- Köszi. - mosolyogtam.
- Na látom megtaláltátok egymást . - ugrált fel anya a lèpcsőn boldogan.
- Szerintem menjünk. - mosolygott kedvesen Szergej. - Èjfèlre itthon lesz.
- Milyen aranyosak vagytok együtt. - Szergej mosolyra húzta újból a száját. Rámpillantott majd vissza anyura.
- Anya ! Ne itt ! Ès ne most ! - szóltam rá suttogva , mikor elindultunk lefelè a lèpcsőn.
- Èrezzètek jól magatokat, ès semmi pia , cigi ès drog. A többit ki se mondom.
- Anya már! - kinyitottam a bejárati ajtót. - Majd jövök ! Egyben .Ès józanul. - apa állt ès semmit se szólt. Szerintem most esett le neki hogy ki Szergej. Ès hogy ő rá bízza a lányát egy egèsz èjszakára. Kilèptünk az ajtón . Anya mèg magyarázott valamit, nyomott egy puszit az arcomra , mosolygott egyett Szergejre, ès becsukta az ajtót. Vègre. Felsóhajtottam.
- Annyira nem volt vèszes. - ütögette meg a hátam barátian. Barátian. Ez megnyugtatott.
- De , ez gáz volt. - magyaráztam Szergejnek.
- Na menjünk. - a házunk elött nem egy kocsi állt. Hanem egy hajó. Egy hajó, aminek az elejèn nègy karika volt.
- Szèp kocsi.
- Kösz. Mondtam apának hogy ne, de sose hallgat rám. Szinte...semmiben .- hangjában egy kicsi fájdalom volt. Az autó belülről is tágas volt. Igazából eltűntem az anyósülésen.
- Szóval akkor menjünk a mekibe.- indította be a motort ès lehajtott a járda szèlèről.
- A mekibe. - feleltem diplomatikusan. Felnevetett. - most miaz ?
- Ha egy lánytól megkèrdezem hogy hova vigyem vacsorázni általában a legdrágább helyet mondja.
- Pènztárca kímèlő vagyok. - válaszoltam.
- De nem kell annak lenned. Felajánlottam . Nem vèletlenül. - èrtetlenül nèztem rá. - Ha 1000 forintom lenne öszvisz, akkor elviszlek a Rioba veszek neked egy colát ès megduglak a wcbe. De nem ezt válaszotattam.- pillantott rám majd vissza az útra.
- Eszmèletlen kedves vagy.
- Csak a tènyeket mondom.
- Itt fordulj be . - Mutattam jobbra.
- Tudom kiszúrtam útközbe a mekidet.
- Hahaha. Nehezen odataláltál hozzánk?
- Nem . Könnyű volt. - Hát persze. Szergej Voroninnak ez se nehèzsèg. Hisz ő találta fel a tèrkèprendszert is.
- Amúgy mit beszèlgettèl anyuèkkal?
- Bemutatkoztam. Röviden ennyit.
- Ès hosszan ?
- Bemutatkoztam ès aláírást adtam èdesapádnak.
- Úristen.
- Annyira nem volt vèszes.
- Anya mit szólt hozzád ?
- Kicsit meglepődött.
- Kicsit ? - fordultam Szergej felè.
- Na jó egy kicsit nagyon. - röhögött fel. - Szerintem nem engem várt. - Inenn csend következett úgy 3 percen át.
- Amúgy ... aranyos a kisöcsèd. - törte meg vègül Szergej. - Megkèrdezte hogy megduglak e.
- Ohh èdes istenem . - temettem szègyenemben az arcom a tenyerembe.
- Nem gáz. Aranyos ahogy fèlt tèged. Igaz mikor először meglátott berohant az asztal alá sikítva. De fèrfi módjára ki állt elèm utána.
- Sanyi nála volt ?
- A kis rongya ? Ahha.
- Az egy pokróc . Volt . Valamikor.
- Megakarta vele kötözni a lábam. - Itt már tènyleg felnevettem. Gergő cirkuszán ès Szergejen hogy milyen nyugodtan mesèli ezt el.
Vègre odaèrtünk a mekihez. Felsóhajtottam .
- Mi az ?- nèzett rám ijedten Szergej , mikor leállította a motort.
- Semmi. Menjünk.- nèztem rá kedvesen.
Kiszálltunk a kocsiból . Átvetette a karját a vállaim felett . Ez is teljesen haveri mozdulat volt. Amitől újból lenyugodtam. Fèlek hogy olyat kezdek majd èrezni iránta amit nem kène. Belèptünk a fotocellás ajtón ès megcsapott a jól ismert gyorskaja szaga. Nagyot szippantottam a levegőbe.
- Na ezèrt jöttünk a mekibe. - nevettem.
Beálltunk a sorba , kiválasztottuk mit eszünk ès oda vittük a tálcákat az egyik szimpatikus asztalhoz.
Minden lány szeme megakadt Voronin izmain. Fehèr póló lógott lazán a felsőtestèn. Az a póló nekem jó lenne esküvői ruhának.
- Mièrt kezdtèl el bokszolni ? - vetettem fel a kèrdèst , amire már vagy ezerszer válaszolhatott.
- Apám miatt. - Milyen meglepő.
- Saját döntèseid vannak egyáltalán? - csúszott ki a számon. Amikor kimondtam már meg is bántam . Szergejre nèztem aki csak elmosolyodott.
- Ha ismernèd az apám megèrtenèd.
- Igaz ,bocs . - szürcsöltem bele a colámba.
- Jogosan kérdezted. Néha èn is megkèrdezem magamtól.
- Ès ő mièrt döntött úgy hogy kezdj el bokszolni ?
- Vèkony , mozgèkony kisgyerek voltam. Csak folyton megvertek.
Apa üzletember. Sokszor elkísèrtem az üzletiútjaira . Az egyiken megismerkedett egy jóhírű boksz edzővel. A fèrfi rámnèzett ès aztmondta lát bennem tehetsèget. Apa kapott az alkalmon. Leszerződtette. Ès tessèk. 10 èv múlva itt vagyok mint ..
- Mint világbajnok. - fejeztem be drámaian helyette. . Mióta leülltünk èn megállás nèlkül ettem , ő viszont nem .
- Ennyi ? - mutattam elè a tálcára.
- Vigyáznom kell az alakomra.
- Ahha. Ezèrt nem ettèl szinte semmit.
- Lilien .- sóhajtott.
- Nem. Nincs Lilien . Egyèl. Most. - szóltam rá. Megforgatta a szemeit ès lassan enni kezdett. - Jó fiú. - mosolyogtam rá. Fèszkelődött a helyèn.
- Lilien. Olyat teszek.
- Na milyet? - emeltem fel a szemöldököm.
- Nagyon kifogsz hozni a sodromból.- nyelt le egy falatot nagy nehezen. Valószínű hogy alig eszik. Dèlben az ebèdnèl is alig evett. Ez aggasztó.
- Miért nem eszel?
- De hát most eszek. - nèzett èrtetlenül.
- A moston van a hangsúly.
- Nagy fiú vagyok. Tudok magamra vigyázni. Nem kell aggódni miattam.- gúny volt a hangjában .
- Bocs . - mosolyra húzta az ajkait.
- Viszont tènyleg nem tudok többet enni. - Evett valamennyit. De biztos nem lakott jól vele.
- Jó, nem nyúzlak nyugi. Menjünk .
- Szóval.. Vègig akarsz kocsikázni a városon ,vagy sètálni van kedved?
- Sètáljunk. - Elindult az autó felè. Kinyitotta kivett egy kulcsot belőle majd visszazárta.
- A házkulcs. - mutatta fel, mikor odaèrt hozzám.
Lassan sètáltunk , csendben egymás mellett. Mindketten a gondolatainkba zuhantunk. Hallgatott rám ami jól esett. Viszont aztmondta hogy kihozom a sodrából. Amit nem szeretnèk. Eddig nem bántott. De nem ismerem. Ès tartok tőle mèg legbelül.
- Min gondolkozol ? - törte meg a nyugodt csendet.
- Csak ... Csak gondolkozok. Úgy mindenen. - Az igazságot mègsem mondhattam el neki .
- Mi az a minden ?- mióta ilyen èrdeklődő?
- A suli , a család, a barátaim....Te - halkultam el. Felnèztem rá . Ő lepillantott rám ,benedvesítette az ajkait ès mosolygott.
- Szóval rajtam is gondolkozol...- hangja elmèlkedő volt.
- Igen. - válaszoltam.
- Ès eddig mire jutottál ?
- Őszintèn ? Semmire.
- Látod Lilien , nem èrdemes rajtam törni a szèp fejedet. Nem èrdemes ès nem jutsz semmire. Válasz kèpp csak megvontam a vállam .
Odaèrtünk a házhoz . Kívülről nem sokat láttam belőle a fènyhiány miatt. Annyi leesett hogy a gazdag környèken vagyunk már. Útközben beszélgettünk a családunkról , a barátainkról , ès kiderült hogy mindketten ugyanazèrt a sorozatèrt vagyunk oda.
- Gyere ! - nyitotta ki elöttem az ajtót. Bebotorkáltam az ajtón ès körül nèztem , már amennyire tudtam. Felkapcsolta a villanyt.
- Mèg van pár , bútor benne ezt apa mondta is . - magyarázta. A lakás gyönyörű volt. Nagy ablakokkal , belső boltívekkel. Egy kisebb palotára emlèkeztett. - Erre a zongorára még emlékszek.- húzta le róla a poros lepedőt. - Anya mindig ezen játszott nekem ha ideges voltam.- mosolygott. A márvány lèpcsőre pillantottam.- Fent is megnèzhetjük ha gondolod. - Megragadta a kezem ès felvezetett a lépcsőn. Egy tágas folyosó fogadott .
- Ez volt az én szobám. - mutatott az első ajtóra balra. Előhúzta a kulcsokat a zsebèből megkereste a szobaajtaja kulcsát ès kinyitotta. Betessèkelt . Felkapcsolta a lámpát. Egy ágy , és még pár Mike Tysonos poszter volt a falon.
- Igen . A példaképem volt. - mutatott az egyikre. - Ma már ha ott van valamelyik meccsemen , odajön , kezetráz velem , elmondja hogy egy állat vagyok , gratulál apunak .- dicsekedett. Fel alá járkált a szobába. Kinyitotta az ablakot mert egy kicsit dohos szag volt.
- Akkor gondoltad volna ?
- Azt hogy világbajnok leszek ? - fordult felèm. - Nem . Álmomban sem.
- Ès milyen èrzès ?
- Eszmèletlen. De tudod? Csak kèrkedni jó vele. Másra nem igen jó.
- Ezt hogy èrted ?
- Egy ember volt egèsz èletemben akinek meg akartam felelni . Apám. Ès mikor megszereztem a címet, igazából nem csinált semmit. - èrtetlenül nèztem rá. - Annyit se mondott hogy " Grat fiam , ez igen !" Semmit. Szètverettem magam. A semmièrt. - nyögte ki vègül. Szavai megint elhaltak.
- Mièrt csinálod ezt Szergej ? Mièrt ostorozod magad ? Ez nem szabad.
- Lilien te ezt nem èrtheted.- lèpett oda hozzám.
- Azt hogy bántod magad ? Olyat èrtèl el az èletben amit más nem fog.
- Ès innentől mi lesz ? Eddig legalább volt cèlom ..Mostmár az sincs. Ez mind csak parasztvakítás.
- Ilyeneket nem mondj .
-Ez az igazság. - suttogta .- Ráadásul olyanokat tettem az èletben amikre nagyon nem vagyok büszke.Egy gyilkos vagyok érted ? Egy vadállat. Szörnyé váltam.
- Nem vagy az . Mindenki csinál hülyesègeket az èlete során.
- De nem öl embert. Gyilkos vagyok.
- Senki sem tökéletes.
- Ez már nem az a kategória. - hangja erőteljesebb volt. Kezd újra èledni. Amilyen gyorsan elhagyja magát , olyan gyorsan össze is szedi. Le se tagadhatná hogy sportol.
- Mièrt az jó, hogy saját magadat öldöklöd az apád miatt ? - èn is megemeltem a hangom. Nekinyomott a falnak. Fölèm hajolt. Álkapcsa megfeszült. Semmi pajkosság nem volt a szemèben. Durva volt. Lerít róla hogy újból tudna ölni. Most pèldául engem.
- Nem az apám miatt vagyok ilyen. Nem kell mindenèrt őt híbáztatni , cica. - szemeit az enyèmbe fúrta. Elakartam lökni magamtól , de elkapta a csuklóm ès a fejem fölè szegezte. - Nem menekülsz.
- Most mit fogsz csinálni megütsz ?- mosolyogtam rá . Álltam a pillantását , álltam ahogy szórít a falhoz, álltam ahogy beszèl velem . Lehet hogy rosszat mondtam , de nem ez a megoldás.
- Lehet megèrdemelnèd. - dörrent rám.
- Akkor mire vársz. Üss meg.
- Fel van vágva a nyelved kislány.- Mèg mindig a falhoz szórított. Megemeltem a szemöldököm.
- Szadista vagy. - suttogtam fülèbe, amitől kirázta a hideg.
- Nem vagyok szadista. Az durvább lenne.
- Hajrá . - elengedte a csuklóm. Szemügyre vettem a keze helyèt. Vörösen izzodt a bőröm. Elkapta az állam ès felemelte hogy ránèzzek. Szorította az álkapcsom. Beszèlni akartam , de nemtudtam.
- Hallod ezt a csöndet cica ? Mennyivel jobb nem ? - fèlek tőle.
Fölèm fejezte a karját ès rádőlt. Teljesen felèm tornyosult. - Apám mindig azt mondta :" mielött megszólalsz gondolkozz el , hogy szebb e amit mondani akarsz mint a csönd amit megzavarsz vele" .- lazított fogásán. Rèsnyire nyitottam a szám ès levegőèrt kaptam. Szeme felcsillant. Beledugta a hüvelykujját a számba . Szemem kiugrott a helyèről. Alsóajkamat lefelè húzta majd elengedte. Ajkaim bizseregtek . Oldara fordította a fejem. Mike Tysonnal szemeztem.
Lehelletèt èreztem a nyakamon. Majd a meleg ajkait. Apró puszikkal kezdte. Amik átmentek elnyújtott csókokba. Sóhaj hagyta el a számat .
- Gondoltam.- suttogta a bőrömbe. Hangjába beleremegtem.- dönthetsz. Játszuk azt hogy nem bírjuk egymást. Vagy èlvezhetjük egymás társaságát. - vègighúzta forró nyelvèt a nyakamon.
- Mièrt csinálod ezt ? - nyögtem ki.
- Mert nem akarlak bántani.